Mikor lesz rend az építőiparban?

• 
• 

Részletek

2008. október 15. szerda, 00:00

 

A kiélezett piaci helyzetben nem elfogadható szerződéses feltételeket kényszerítenek ki a megrendelők, melyet a kényszerpályán mozgó vállalkozó kivitelezők kénytelenek elfogadni. Az építőipari lánctartozás napjainkra olyannyira kiszélesedett, hogy annak negatív hatása érződik az építőanyaggyártásban, a kereskedelemben és a finanszírozó banki köröknél is. Tolnay Tiborral, az ÉVOSZ elnökével azokról a szükséges jogszabályi változásokról beszéltünk, melyek nélkül sem a gazdaság kifehérítése, sem a lánctartozás megállítása nem lehetséges.

Építéstechnika – Ma már nem feketegazdaságról beszélünk, hanem a gazdaság kifehérítéséről. Ez csak színkülönbség vagy konkrét elképzelések is vannak?

Tolnay Tibor – A lánctartozás fékezésének csak első jogszabályi lépése a múlt év végén elfogadott kormányrendelet, amely próbálja kikényszeríteni az építőipari teljesítések, készre jelentések elfogadását és az ellenérték megfizetésétől teszi függővé a birtokbaadást. Az építési piac egész területén gondok vannak a teljesítések megrendelői elfogadtatásával és a vállalkozói díjkövetelések érvényesítésével. Az építőipari vállalkozók is komoly érdeklődést tanúsítottak, és számos elvárást fogalmaztak meg az új Polgári Törvénykönyv tervezetével kapcsolatban. Bíztak abban, hogy az új jogszabályi környezet működésüket biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá teszi. Az új jogszabálytervezet véleményünk szerint egyáltalán nem reagál a vállalkozási szerződések piacán jelen levő és sürgető intézkedéseket igénylő problémákra. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azokat a társadalmi, illetve gazdasági igényeket, melyek jogszabályi rendezésre szorulnak. 

Annak érdekében, hogy a gazdaság kifehérítése megtörténjék, rendezni kell a teljesítésigazolás, a megrendelői biztosítéknyújtás, a birtokbaadás és az irreálisan alacsony ár törvényi hátterét.

Építéstechnika – Ezek együttes érvényesítése nélkül továbbra is a tisztességtelen vállalkozások jutnak helyzeti előnyhöz?

T. T. – Az ÉVOSZ javaslatot dolgozott ki a jogalkotók számára, melyben megfogalmaztuk, hogy az irreálisan alacsony ár kiszűréséhez szükséges a jogszabályi háttér kialakítása. Az értékarányos árak kikényszerítése nélkül nem várható javulás sem a lánctartozások, sem a feketefoglalkozatás, sem az adóelkerülés területén. A jelenlegi vállalkozási árak sok esetben már a vállalkozók túlélését sem szolgálják, és végképp nem nyújtanak fedezetet a munka- és balesetvédelmi, technológiaifejlesztési feladatok költségeinek fedezetére. Éppen ezért, ahogyan az Ágazati Párbeszéd Bizottság évente megállapítja a minimálbért, hasonlóan kellene a minimális rezsióradíjat évente összegszerűen is meghatározni. 

Aki a megállapított összeg alatt vállalkozik, azt ki kell zárni a versenyből, mert irreálisan alacsony áron a munka nem végezhető el. Egy ilyen folyamat, amely ha elindul a közbeszerzési projekteknél, rövid időn belül a magánszférában is megjelenik. 

A lánctartozás okai közé tartozik, hogy a gyakorlatban jellemzővé vált a vállalkozók nagy összegű, feltétel nélküli teljesítési vagy jótelje sítési bankgaranciáinak megrendelői lehívása. Jó néhány eset bizonyítja, hogy olyan nagy mértéket öltött a vállalkozók részéről vitatott és csak több évi pereskedés után visszanyerhető, jogtalan mértékű, feltétel nélküli bankgarancia összegek – nemegyszer rosszhiszemű lehívása, hogy az a lánctartozáson túl számos építőipari vállalkozás felszámolását, megszűnését eredményezte. 

Ahhoz, hogy a visszaélésszerű lehívásokat mérsékelni, kiküszöbölni lehessen, a vonatkozó jogszabályi háttér változtatására is szükség van. 

Ennek egyik indokolható módszere a megfelelő megrendelői biztosíték nyújtásának kötelezővé tétele lenne. 

Építéstechnika – Milyen biztosíték nyújthat védelmet a nem fizetők ellen? 

T. T. – Ilyen biztosítékot jelenthet a fedezetigazolás, a bankgarancia, az óvadék. Fontos, hogy a megrendelő és a vállalkozó viszonyában a fedezetigazolás azonos mértékű és típusú biztosítás legyen. A fedezeti garanciát természetesen nem a beruházás teljes értékére kell benyújtani, de szakaszonkénti igazolás szükséges. Például egy 3 milliárd forintos munkánál az első szakasz elkészülte után megtörténik az 1 milliárd forintos számla kibocsátása és annak kifizetése. 30 napon belül a megbízónak egy újabb fedezeti igazolást kell adnia, ha ezt nem teszi, úgy a kivitelező leállhat a munkával. 

Egy uniós beruházásnál, ahol a bekerülési költség 20 százalékát a kedvezményezett fizeti, 80 százalékot pedig Európai Uniós pénzből finanszíroznak, sok esetben 5-6, vagy akár 8 hónapot is kell várni a kifizetésre. Ezért fontos lenne az állam részéről egy olyan intézmény bevonása, amely helyt áll a pénzek kifizetéséért. 

Nagyon fontos, hogy megteremtsük a jogszabályi hátterét a teljesítési igazolások és az átadás-átvétel jogszerűtlen megtagadásnak kiiktatására. 

Jelenleg a megrendelő önkényes döntésén, egyoldalú nyilatkozatán múlik, hogy egy adott teljesítést leigazol-e vagy sem. Sok esetben egyértelműen nem a teljesítés hibái vagy hiányai vezetnek a nyilatkozat megtagadásához, hanem az, hogy a megrendelő éppen nem rendelkezik a munkálatok ellenértékével. A műszaki átadás-átvételek közel sem azonosak a birtokbaadási időpontokkal, a megrendelő sok esetben az épületet régen használja, de az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírására és a végszámla befogadására nem hajlandó. Sajnálatos módon az új Ptk. ennek rendezésére kísérletet sem tett. Ugyanakkor olyan alapvető rendelkezéseket hagyott ki a kivitelezési szerződések esetében, mint a rendeltetésszerű használatra alkalmas mű átvételének kötelezettsége, vagy az átadásátvételi eljárás lefolytatására biztosított időtartam teljesítési határidőbe történő beszámításának lehetősége. Törekedni kell arra, hogy a megrendelő az átvétel jogát ne önkényesen gyakorolhassa. 

Még egy szót a fehérítésről: véleményem szerint nem csak büntetéssel lehet változtatni a jelenlegi helyzeten, hanem pozitív ösztönzéssel is. 

Építéstechnika – Mit ért pozitív ösztönzés alatt?

T. T. – Azokat a cégeket, akik mérlegadatokkal tudják igazolni, hogy hány embert foglalkoztatnak törvényesen, milyen összegű járulékokat fizetnek be, azok a közbeszerzések elbírálásánál plusz pontot kaphassanak. 

Tisztességes munkával lehessen versenyelőnyhöz jutni. Az alacsony ár illúziója mögött megtalálhatjuk a feketén foglalkoztatottakat, az alvállalkozóit nem kifizető, nem minőségi munkát végző cégeket. 

Addig, amíg a megfelelő törvényi hátteret nem teremtjük meg, amíg azokat nem tudjuk betartatni, addig nem számíthatunk változásra, ez pedig a hazai építőipar egyébként is rossz helyzetét még tovább nehezíti.